A fogágybetegségek kezelése kiemelkedő jelentősséggel bír, hiszen a fog tartószerkezetének egészsége bármilyen további beavatkozás, legyen az pótlás, tömés vagy gyökérkezelés alapját képezi.

A fogágy betegsége (parodontitis) a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes. Valójában az egyik leggyakrabban előforduló krónikus fertőző betegségről van szó, mely népbetegségnek tekinthető.

Egyik formája az ínygyulladás, amikor a folyamat még visszafordítható és nem érinti a fog tartószerkezetét.

Másik – súlyosabb – eset az, amikor megfelelő kezelés elmaradása esetén a gyulladás már a fog rögzítő elemeire is ráterjedt; legsúlyosabb formájában komoly csontpusztulás is észlelhető, és ez a  fogak elvesztéséhez vezet.

A foglepedék – más néven dentális plakk – okozza a fogágybetegséget. Jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes emberek milyen összetételű és mennyiségű plakkot képesek elviselni gyulladás nélkül. Ezt az egyensúlyt jelentős mértékben meghatározza a szervezet védekezőképessége, illetve befolyásolják egyéb helyi, a plakk képződést elősegítő faktorok. Ezzel magyarázható, hogy egyes belgyógyászati betegségekben (pl. cukorbetegség, vérképzőszervi, immunrendszeri, anyagcsere-betegségek), terhesség alatt a fogágybetegség kialakulásának veszélye fokozottabb, de céltudatos beavatkozás esetén elkerülhető. Ez az oka annak is, hogy bizonyos típusú fogágybetegségben (ráadásul főleg fiataloknál) teljesen egészséges íny és relatív jó szájhigiéniás viszonyok mellett is kialakulhat egy viszonylag agresszív gyulladásos forma. A fogágybetegség bizonyos fajtáinak létrejöttében genetikailag meghatározott gyulladáskeltô anyagok jelenlétével kell számolni. Akik egy bizonyos géntípust hordoznak, azoknál emelkedettebb a kockázat.

A fogágybetegség diagnosztizálása és kezelése (röntgenfelvétel és további vizsgálatok, eredményének birtokában) fogszakorvosi feladat. Fontos a korai diagnózis, mert annál biztatóbbak az eredmények, minél korábban elkezdődik a kezelés.

Sajnos negyven év felett a fogak elvesztéséért már elsősorban nem a fogszuvasodás, hanem a fogágybetegség a felelős!

A fogágybetegségben szenvedők körében bizonyítottan gyakrabban következik be szív- érrendszeri megbetegedés és koraszülés (nők esetében).
Igen mély tasakok esetén parodontális (íny-) műtétektől várható segítség. Egyes erősen mozgó fogak elvesztése esetén a meglévő fogakat rögzíteni és a hiányzókat pótolni kell, ami már a protetikai (fogpótlástani) rehabilitáció keretébe tartozik. Létezik súlyos és agresszív formájú fogágybetegség is, amelynél a különböző műtéti eljárások elengedhetetlenek. Ezek lehetnek zárt vagy nyitott kürett-ek, és különböző csontpótló eljárások, melyek teljesen fájdalommentesen történnek.